2011. július 3., vasárnap

Essünk neki.

Félre állsz, vagy szembe szállsz? Legyőzöd a legyőzhetetlent? Elfutsz, vagy küzdesz minden erőddel? Minden csak Tőled függ. Minden Rajtad áll, vagy bukik. Te vagy az, aki dönt és cselekszik. Ha szeretnéd, megismerheted az én világomat. Betekintést nyerhetsz a fejembe, az álmaimba, a vágyaimba. Megtalálhatod benne a nyugalmat, a békét, a szilaj, vad és megfékezhetetlen tombolást, a gyengédséget. Mindent, amire szükséged van. Elrepíthetlek az ismeretlenbe. Vigyázhatok rád. De csak is akkor, ha te is igazán szeretnéd.



Kezdjük rögtön a bemutatkozással.
Végre kész.




Szolnokon élek, immár 16 éve. A nevem nem szeretem, így adok két választási lehetőséget: Agsi vagy Yue(-chan).   Egy teljesen átlagos lány vagyok, egy teljesen átlagos élettel, én is járok iskolába, pontosabban a Széchenyi István Gimnáziumba. Az álmaim, a gondolataim azok, amik mássá tehetnek. Tudom, most mind kérdően néztek, "Hogyan tehet mindez mássá?". A válasz egyszerű: a képzelőerőd, a belsőd, a lelked állapota. Gondolom ezt is furcsáljátok, hiszen mindenkinek van fantáziája és mindenkinek van belső énje. De a későbbiekben, remélem megértitek miért hiszem azt, hogy lehetek emiatt más, mint egy átlag ember.
Milyen meglepő, ott is sokat tartózkodom, az én álomvilágomban.  Ezt ne úgy értsétek, hogy egész álló nap csak alszom, hanem csak nyitott szemmel álmodok. Teljesen éber vagyok, de közben teljesen érzéketlen a körülöttem lévő világra. Egy teljesen más helyre menekülök a gondok elől. Gondolom, most azt hiszetek, hogy én mennyire gyáva ember vagyok.. De azt kell mondjam, nem vagyok az. Egyáltalán nem! Én ezt úgy mondanám, hogy itt érzem magam biztonságban. Oda bújok el, ha valami bánt, vagy csak időre van szükségem. Tudom, hogy itt semmi és senki nem találhat meg és senki nem bánthat. Ez az én váram, kuckóm. Kinek hogy tetszik.
De most jön a nem várt bökkenő. Lassan 5 hónapja már, hogy alig alszom valamit. Így, ha sikerül is álomra hajtani a fejem, akkor sem emlékszem túl sok mindenre. Megpróbálom visszaadni azt belőle, amit csak tudok. Régen azt mondták ez megy. Így hát, itt egy kis ízelítő a múltamból: http://aku-no-yume.blog.hu/
Hát, remélem eddig szimpatikus a dolog. *Ha kérhetném, egy-két kommentet véssetek már, hogy tudjam mit hogyan kéne javítanom. Stb, stb. Előre is köszönöm!
További szép napot, estét!